’2013-ban nem fordulhat elő, hogy egy magyar ember a Kárpát-medencében idegennek érezze magát’, fejtette ki ars poeticáját kedd este, a Csabagyöngye Kulturális Központban (CSaKK) Nyerges Attila. Az Ismerős Arcok frontemberének rövid időn belül sikerült a vaskos hangja és ujjai köré fonnia a teltházat.
A békéscsabai Nemzeti Összetartozás Napja programcsokor utolsó, méltó lezáró piros-fehér-zöld színű bokrétája az Ismerős Arcok koncertje volt. Az ingyenes, fullos ülőbuli előtt, egy helyi erő: a Seventy Times Seven Forgive (most trióban) domborított egy dal erejéig.
Kabai Gábor Nagyapám álma című munkája kétségtelenül beilleszthető az elmúlt évezred végén beindított nemzetirock-csapás menetébe. A fellépés egyik színfoltja és üdvöskéje, Kovács Nóra
és fagottjátéka volt.
Aztán setét lett. Elkezdett szakadni. Mennydörgött. Közben kijött az Ismerős Arcok csapata. Fütty- és tapsorkán. Beúszott a muzsika, és megkezdődött a jó másfélórás szeánsz.
Nyerges Attila énekes nagy erénye, hogy egy-két kivételtől eltekintve, egész idő alatt rém keveset beszélt a nóták közt, azaz nem volt értelmetlen, öncélú nemzetieskedés. (A teljesség igény nélkül álljon itt néhány opus: Ha lemegy a nap, Fellegajtó nyitogató, Édesanyám rózsafája.)
Nyerges Attila lendületben (galéria)
Időközben számról-számra oldódott az atmoszféra. Ebből kifolyólag két merészebb fej egy kis magyar zászlóval úgy döntött, privatizálja a nulladik sort, és félig-meddig állósították a meghittséget. Aztán rájöttek, hogy talán több százan is vannak mögöttük, így a nézők elé kucorogtak. Ezt követően, általában az izmosabb refréneknél az egyikük, mint önjelölt ceremóniamester fel-felállva, a közönség felé fordulva, néhány másodpercig
vezényelte a torkokat.
De nem is kellett nagyon. Hiszen Nyerges számtalan esetben a szövegekből kihagyott alapsorokat, amelyeket a lelkes nép tömött be. A lazulás pedig odáig fajult, hogy Práder Vilmos gitáros az egyik szólója alatt leugrott a színpadról, és tett a közönség körül egy óriás karikát, de úgy, hogy az egyik kijáraton kiment a folyosóra, a másikon pedig bejött, és ráadásul még tekert is.
Ismerős skacok (galéria)
Ismeretlen ismerősként számomra legmeghatóbb pillanat mégis az volt, amikor a világtalan Tánczos István szaxofonos elénekelte az Építsünk hidat! című dalt.
A zenekar az alapvetően rockos repertoárból jó néhányszor kikacsingatott a folk, a jazz és a blues irányába. Az utóbbin nem nagyon kell csudálkozni, ugyanis, amikor az Ismerős Arcok megalakult, kezdetben rhythm & bluest tolt. Majd egy erdélyi út kapcsán ’megtértek’, és a Blues népe helyett
Wass Albert köteteket kezdtek el forgatni.
A visszázásokat követően kint sötét lett. Szemerkélt. Csönd honolt. Észrevétlenül beúszott az estébe az éjszaka. És reggel június 5-e lett.
(A térképet nem sikerült átrajzolni.)
(A térképet nem sikerült átrajzolni.)
Galambos Nándor (bassz), Tánczos István és Nyerges Attila
http://facelift.hirhat.hu/cikk/83120/ismeretlen_ismeros_arcok_a_csakkban
Megjegyzések
Megjegyzés küldése